Magányos Angyal - Ossian

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették

Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények

Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény

Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

La vita l'ha trovato troppo in fretta e troppo presto

Ha dato quello che poteva dare poco di buono e di bello

Tutti i giorni erano grigi, le vacanze erano grigie

Erano passati lunghi anni così, spesso senza nemmeno guardarlo

Dawn lo stava già aspettando, con i capelli arruffati e sciolti

Con parole non dette, tanti, tanti desideri nascosti

Lo sapeva bene, non lo capivano, non lo amavano mai

Nel profondo del suo cuore c'è una cieca speranza, ma quando se ne andò non fu cercato

Come quando i bambini piangono

Se fanno un brutto sogno di notte

Il dolore risplende dentro

I ricordi fanno male in silenzio

Come sanguinare dalle ferite

Ma tu non chiedi pietà

Ti porti dentro il passato

Qualunque cosa fosse, non hai negato

Ala spezzata e lacerata, angelo solitario

Partì una mattina d'inverno, chiamato da luci lontane

Non ha lasciato niente qui, tranne alcune brutte foto

Un mondo diverso adesso, dove vive, è una parola diversa e una luce diversa

Il vento soffia qui senza primavera, autunno, estate e inverno

Come quando i bambini piangono

Se fanno un brutto sogno di notte

Il dolore risplende dentro

I ricordi fanno male in silenzio

Come sanguinare dalle ferite

Ma tu non chiedi pietà

Ti porti dentro il passato

Qualunque cosa fosse, non hai negato

Ala spezzata e lacerata, angelo solitario