Emberirtó - 30Y

Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,

arcod csillog menjél délnek,

maradj itt vagy menj északnak,

annyi válasz, kérdés nincsen,

elindulsz ha nem is várnak

minden álomból felébredsz

nézz most rám és mondj vidámat!

Bátorít a bátorítód,

elgyengít a gyávaságod,

elaltat az andalító,

te előttem én utánad,

állj a parton nézz a szélbe,

jósolj délből hullámokból,

minden hullám partig ér el,

lábadhoz ér úgy dorombol.

Minden hullám partra vágyik,

lábadhoz ér úgy dorombol,

kapard el vagy kapard ki

vagy kapard össze koromból,

jósolj múltat legyen benne,

bosszúálló szívet tépő,

engem mindig megríkató,

téged mindig felderítő!

Legyen olyan, amilyenbe fürdünk, mint az óceánba,

bokád körül aranyhalak,

alul csönd van felül lárma,

alul alsók felül felsők,

alul úsznak felül szállnak,

középen meg emberirtót fecskendezek nem sajnállak!

Megint kezdem sosincs vége,

sorban állsz és vársz a kódra, ez az ember az utolsó, ezt firkálom a trikódra,

ez az ember az utolsó,

menj utána ahol földre

esik figyeld, amíg a szuszog,

a trikóját vedd el tőle!

Az élet nem mély óceán,

a hajónk nem ring rajta,

mint dinnyehéjak a Dunán.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

engeded vagy még tartanád,

se élet nincs, se óceán,

a szavak hullámverése,

dadog a csónak oldalán,

olcsó gumimatracok közt csíkos kék-fehéren vagy felhők közt az égen.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet.

Stanno lontano nella lente del sole di mezzogiorno che vede lontano,

il tuo viso è splendente, vai a sud

resta qui o vai a nord

tante risposte, nessuna domanda,

te ne vai anche se non stanno aspettando

ti risvegli da ogni sogno

guardami ora e dì felice!

Sono incoraggiato dal tuo incoraggiatore,

la tua codardia si indebolisce

addormentato cullato dal dormiente,

tu prima di me dopo di te

stare sulla riva guardare nel vento

profetizza dalle onde a mezzogiorno,

ogni onda raggiunge la riva

fa le fusa mentre raggiunge i tuoi piedi.

Ogni onda desidera una riva,

fa le fusa ai tuoi piedi

grattarlo via o grattarlo via

o raschiare dalle mie ceneri,

prevedere il passato in esso,

rubacuori vendicativo

mi fa sempre urlare

ti scopro sempre!

Lascia che sia ciò in cui ci bagniamo, come l'oceano,

pesci rossi intorno alle tue caviglie,

c'è silenzio sotto, rumore sopra,

in basso in basso in alto in alto,

nuotano giù si alzano,

Mi sto iniettando lo sterminatore umano nel mezzo, non mi dispiace per te!

Sto ricominciando, senza mai finire

stai in fila e aspetti il ​​codice, questa persona è l'ultima, lo scarabocchio sulla maglia,

quest'uomo è l'ultimo

seguilo ovunque tu vada

sta piovendo, guardalo mentre piove,

togligli la calzamaglia!

La vita non è un oceano profondo,

la nostra nave non vi dondola,

come scorze di melone sul Danubio.

Impastiamo il passato dalle immagini,

impastiamo un'immagine del passato,

lo lasceresti o lo terresti

senza vita, senza oceano,

il mormorio delle parole,

balbetta sul lato della barca,

tra economici materassini di gomma a righe bianche e blu o tra nuvole nel cielo.

Impastiamo il passato dalle immagini,

impastiamo un'immagine del passato,

a me non è successo

può succedere a te

a me non è successo

può succedere a te.