Jónás Imája - After Crying

Hozzám már hűtlen lettek a szavak

Vagy én lettem mint túláradt patak

Oly tétova céltalan parttalan

S úgy hordom régi sok hiú szavam

Mint a tévelygő ár az elszakadt

Sövényt jelzőkarókat gátakat

Oh bár adna a Gazda patakom

Sodrának medret, biztos utakon

Vinni tenger felé, bár verseim

Csücskére Tőle volna szabva rím

Előre kész, s mely ott áll polcomon

Szent Bibliája lenne verstanom

Hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan

Bujkálva, később mint Jónás a Halban

Leszálltam a kínoknak eleven

Süket és forró sötétjébe, nem

Három napra, de három hóra, három

Évre vagy évszázadra, megtaláljam

Mielőtt egy még vakabb és örök

Cethal szájában végkép eltűnök

A régi hangot s, szavaim hibátlan

Hadsorba állván, mint Ö suttogja, bátran

Szólhassak s mint rossz gégémből telik

És ne fáradjak bele estelig

Vagy míg az égi és ninivei hatalmak

Engedik hogy beszéljek s meg ne haljak

Le parole mi sono diventate infedeli

O sono diventato come un ruscello straripato

Così esitante senza meta

Ed è così che porto le mie vecchie parole vane

Come il prezzo erroneo del strappato

Siepi pennoni con dighe

Oh, anche se mi darebbe il flusso del contadino

Un alveo su strade sicure

Portami al mare, nonostante le mie poesie

All'apice ci sarebbe stata la rima

È pronto in anticipo ed è sul mio scaffale

Avrei una Sacra Bibbia

Chi è come Giona, servitore del riposo, una volta

Nascondersi, poi come Jonah in the Fish

Sono atterrato vivo sul tormento

Sordo e caldo nell'oscurità, no

Per tre giorni, ma tre mesi, tre

Per un anno o un secolo, lo troverò

Prima ancora più cieco ed eterno

Sparo nella bocca di Cethal

Il vecchio suono s, le mie parole sono impeccabili

In piedi nell'esercito, come sussurra, audacemente

Riesco a parlare e mi riempie la laringe

E non stancarti fino a stasera

O mentre le potenze del cielo e di Ninive

Lasciami parlare e non morirò