Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam

Non ho mai visto dove sorge il sole

Non ho mai dormito durante le mie notti

Alghe tirate giù negli abissi

Mi sono messo da parte

Ho aperto le porte chiuse per qualcun altro

Non erano chiamati amici e non erano chiamati compagni

Il sole al tramonto veniva sempre altrove

La notte mi ha ricoperto di mille colori

Tutto, tutto ciò di cui non avevamo bisogno, è caduto su di me

Aveva un cattivo sapore di notti buie e oscure

Ho provato molte cose nella mia vita

Periferia davanti a me, dopo di me

Ho gridato al cielo

Non ho mai voluto male