Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Landa selvaggia senza fine, leggera setacciatura della polvere

Sotto il cielo viola la grande folla sta in piedi...

Ecco l'uomo, tutti gli occhi sono puntati su di lui

I radunati aspettano un nuovo miracolo

Si rompe senza parole, eppure non arriva il pane

Scompare senza lasciare traccia, qualunque cosa ottenga

Disperde nel vento il miracolo della distruzione

Ha avuto l'inizio, l'uomo la fine