Alvajáró - Omega

Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek

Én nem tudok együtt sírni veled

Úgysem érted, már senki sem ért

Szörnyű érzés, bűvös részletek

Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén

Lázban égek és nem tudom, miért

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Néha érzem, majdnem ott vagyok

Egy második ébredéshez közel

Melyben éled egy teljesebb lény

Röpke érzés, máris vége van

Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb

És megfakul bennem újra a fény

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek

Már nem tudok együtt sírni veled

Légy boldogabb, én nem haragszom rád

Két szemem elé, mintha játszana

Megfordítva tart látcsövet a világ

Abban nézlek és távolodom

Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk

Nincs életünk, mindent veszni hagyunk

Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk

Mint tollpihét, sodor messze minket a szél

Se stai piangendo, è meglio che me ne vada

Non posso piangere con te

Tu non capisci comunque, nessuno capisce più

Sensazione terribile, dettagli magici

È un gran casino, non c'è niente a posto

Ho la febbre e non so perché

Penso di essere un sonnambulo

Non ho vita, solo giorni uniti

Io esisto essendo a metà strada

Come piume, si solleva, il vento si allontana lontano

A volte mi sembra di essere quasi arrivato

Vicino a un secondo risveglio

In cui vivi un essere più pieno

Sentendosi fugace, è finita

È sempre trattenuto da una soglia invisibile

E la luce svanisce in me di nuovo

Penso di essere un sonnambulo

Non ho vita, solo giorni uniti

Io esisto essendo a metà strada

Come piume, si solleva, il vento si allontana lontano

Se stai piangendo adesso, è meglio che me ne vada

Non posso più piangere con te

Sii più felice, non sono arrabbiato con te

Davanti ai miei due occhi, come se stessi giocando

Il mondo è sottosopra

Lo guardo e mi allontano

Tutti pensiamo di essere sonnambuli

Non abbiamo vita, lasciamo andare tutto

Esistiamo a metà strada altrove

Come piume, il vento ci porta lontano