Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok

Il paesaggio che vedi non produce fiori

Il paesaggio che vedi è diventato così da quando ero sobrio

Il cielo tra i tetti non è mai azzurro

Cos'altro posso dire, una frase su di me

Sono un cittadino del ventesimo secolo

Ecco la casa e le persone che ci sono dentro

Vivo come fanno gli altri

Mi siedo davanti alla TV, a comprare la birra dal ghiaccio

Ascolto il registratore, cammino un po'

Sono un cittadino del ventesimo secolo

Il parco è il luogo dove c'è l'erba vera

Puoi guardare, ma non puoi calpestarla

Se ho pianto o giurato

Anche se sei seduto sulla panchina della porta accanto

Non sentiresti

Ci sono i tram

Sono un cittadino del ventesimo secolo