Szemközt a rózsaszínnel - Omega

Szemközt a rózsaszínnel elnémulni jó

Az áhítat érzése átjár

A pillanat meghasad, nyílik már

Fújják a harsonákat a fűszálak hegyén

A létezés mézzel telt kaptár

A pillanat simogat

Árnyékos vízmosásban ájult kő hever

Csendesen árasztja fényét

A pillanat simogat, mint egy kéz

Szemközt a rózsaszínnel kicsordul a méz

Telve már a mindenség-kaptár

Az áhítat elragad

Szemközt a rózsaszínnel nincs múlt idő

A pillanat száz éve tart már

Lüktető menyegző, tél és nyár

Vízcsepp a gólya csőrén holdfény-drágakő

Visszahull, félúton tart már

Egyre hull, egyre száll

È bello tacere di fronte al rosa

Il sentimento di riverenza pervade

Il momento si divide, si apre

Soffiano i tromboni sulla punta dei fili d'erba

L'alveare dell'esistenza è pieno di miele

Il momento accarezza

Una pietra è svenuta in un lavaggio ombroso

Brilla silenziosamente

Il momento accarezza come una mano

In contrasto con il rosa, fuoriesce il miele

L'alveare dell'universo è già pieno

La riverenza affascina

Non c'è tempo passato con il rosa

Il momento dura da cento anni

Matrimonio pulsante, inverno ed estate

Goccia d'acqua sul becco della cicogna con pietra preziosa al chiaro di luna

È tornato, è a metà strada

Sta cadendo, sta volando