Ballada a senki fiáról - Ossian

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég

És hû barátom egy akadt, a köd

Rakott tálak közt kivert az éhség

S halálra fáztam rõtt kályhák elõtt

Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak

S szájam széléig áradt már a sár

Utam mellett a rózsák elpusztultak

S lehelletemtõl megfakult a nyár

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam

Ahogy a temetõkben nevetek

Enyém csak az, amit a sárba dobtam

S mindent megöltem, amit szeretek

A gyõztes ég így fektette rám sátrát

A harmattól kék lett a homlokom

S így kergettem Istent, aki hátrált

S a jövendõt, mely az otthonom

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

S bár nincs hazám, borom, se feleségem

És lábaim között a szél fütyül

Lesz még pénzem, biztosan remélem

Hogy egy nap nékem minden sikerül

(Szóló)

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Csodálom szinte már a napvilágot

Hogy néha még rongyos vállamra süt

Én, ki megjártam mind a hat világot

Megáldva és leköpve mindenütt

Come un grande cappello, il cielo azzurro è caduto su di me

E il mio fedele amico aveva una nebbia

La fame è sospesa tra le casseruole

E sono morta di freddo davanti ai focolari

Ovunque io arrivassi, cadevano solo pentole

E il fango stava già scorrendo fino all'orlo

Lungo la strada, le rose furono distrutte

E l'estate svanì dal mio respiro

Quasi ammiro la luce del giorno

Che a volte brilla sulla mia spalla frastagliata

Io, che ho viaggiato in tutti e sei i mondi

Beato e sputato ovunque

Ho singhiozzato nel profondo dei pub dei marinai

Come rido nei cimiteri

Il mio è proprio quello che ho gettato nel fango

E ho ucciso tutto ciò che amo

Così il cielo vittorioso ha posato su di me la sua tenda

La mia fronte è diventata blu per la rugiada

E così ho inseguito Dio che si è tirato indietro

E il futuro che è la mia casa

Quasi ammiro la luce del giorno

Che a volte brilla sulla mia spalla frastagliata

Io, che ho viaggiato in tutti e sei i mondi

Beato e sputato ovunque

E anche se non ho patria, né vino, né moglie

E il vento fischia tra i miei piedi

Avrò ancora soldi, lo spero

Che un giorno tutto si risolverà per me

(Assolo)

Quasi ammiro la luce del giorno

Che a volte brilla sulla mia spalla frastagliata

Io, che ho viaggiato in tutti e sei i mondi

Beato e sputato ovunque

Quasi ammiro la luce del giorno

Che a volte brilla sulla mia spalla frastagliata

Io, che ho viaggiato in tutti e sei i mondi

Beato e sputato ovunque