Magány - Red Bull Pilvaker, Deego, Fluor

Rád nézek, magamba látok

Rajtunk osztozik a magány

Végül hagy valamit belőlünk talán, talán

Futnak előlem a régi álmok

Lassan semmi sem biztos már

Csak hogy kettőnknél jobb a magány

Magány, magány

Nézz a magányba, melybe engem küldesz. Reménykedem

De mérleghinta csak a remény, rá egyedül ültetsz

Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak

Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak

Száraz homokként peregjen szét arcod, fújja szét a szél

Talán minden emlékem rólad vele útra kél

Maradok magam. Jobb lesz így, hidd el nekem

Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem

Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat

Soha nem kettőnket értettem egész alatt

Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt

Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon

Látom a szemem: rám nézel vele

Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom

Hogy azt hihetném, meghalok bele

Rád nézek, magamba látok

Rajtunk osztozik a magány

Végül hagy valamit belőlünk talán, talán

Futnak előlem a régi álmok

Lassan semmi sem biztos már

Csak hogy kettőnknél jobb a magány

Magány, magány

Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom

Hogy pokol volt a mennyország. Csak szorongás

Mit behoztál. Na, meg a lelkedből a koszt

A színtiszta szitkot, hogyha szólsz

Még nézlek a szobából;

Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól

Én azt hittem, ez egyszerűbb lesz

Nézz a magányba, melybe engem küldesz

Bebüntetsz, ahogy én is téged

De nem érdekel már, ami vérig sértett

Majd mással, máskor, máshogy talán

Most fájó kívánságom a magány

Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon

Látom a szemem: rám nézel vele

Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom

Hogy azt hihetném, meghalok bele

Rád nézek, magamba látok

Rajtunk osztozik a magány

Végül hagy valamit belőlünk talán, talán

Futnak előlem a régi álmok

Lassan semmi sem biztos már

Csak hogy kettőnknél jobb a magány

Magány, magány

Magány

Rád nézek, magamba látok

Rajtunk osztozik a magány

Végül hagy valamit belőlünk talán, talán

Futnak előlem a régi álmok

Lassan semmi sem biztos már

Csak hogy kettőnknél jobb a magány

Magány, magány