Mocskos Poéta - Rizon

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít

A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít

A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez

Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled

És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok

Ugyanott vagyok, ti távoztatok

Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek

De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak

Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag

A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít

Csókol és megharap, megölel majd eltaszít

És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok

Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok

Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka

Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Még nem megyek

Maradok, amíg nem taszítanak a síromba

Még itt vagyok

Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra

Még megvagyok

Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba

Mert ez vagyok

Sok álszent ember között egy mocskos poéta

Sono solo al buio, solo la luce della luna brilla

Lo sporco sangue poetico nel mio corpo, dilata ogni singola vena

La penna nella mia mano guarisce e ferisce tutto allo stesso tempo

Vive e uccide, descrive e poi dimentica

E io sono lo stesso, non cambio

Sono nello stesso posto, te ne sei andato

Non sono altro che l'opposto di un bambino selvaggio in un corpo adulto

Ma se non posso essere nessuno, almeno lasciami essere me stesso

Se me ne vado

Metti una rosa e una piuma sulla mia tomba

Se non lo sarò

La rosa come medicina per tutti i miei guai

Essere me

La penna perché nessun pensiero vada sprecato

Per la gente, non era altro che uno sporco poeta

Sono con te nel buio, con te ci sono le tue meravigliose parole

Tu sei la mia calma e la mia rabbia furiosa

La penna nella mia mano è felicità e dolore, che fa impallidire tutto

Mi bacia e mi morde, mi abbraccia e poi mi spinge via

E io faccio lo stesso, forse sono una parola

Faccio lo stesso effetto di quando parlo

Non sono altro che un contrasto come un gioco di luce e oscurità

Quando il sole splende in me, presto appare l'ombra del mio cuore

Se me ne vado

Metti una rosa e una piuma sulla mia tomba

Se non lo sarò

La rosa come medicina per tutti i miei guai

Essere me

La penna perché nessun pensiero vada sprecato

Per la gente, non era altro che un poeta sporco

Non vado ancora

Rimarrò finché non mi spingeranno nella tomba

sono ancora qui

Scrivo questa canzone oggi, questa è la medicina per il mio dolore

Starò bene

Scrivo tutto, non un solo pensiero va sprecato

Perché è quello che sono

Uno sporco poeta tra tanti ipocriti